2010 – Fodor Ilona, Biotábor

Biotábor, Gombolyag

2010. július 17–24.

Élménybeszámoló a táborlakók részéről

Gazsó Bálint vagyok, a biotábor egyik résztvevője. Nagy várakozás, készülődés, izgalom előzte meg július 17-ét. A táborba nem egyszerre érkeztünk. Gábeliné Marika, a tábor szervezője és a Biogroup cég vezetője, néhány munkatárssal, ismerőssel egy pár nappal előbb ment le GOMBOLYAGRA, hogy bennünket finom ebéddel várjon. Kiss Ágnes és családja péntek este érkeztek meg. Kissné Eta (nagymamám) és Fodor Ilona szombaton, én Baranyiné Zsuzsa néni társaságában vasárnap találkoztam a többiekkel. A csapathoz Bakos Ildikó és kisfia is csatlakozott.

Minden reggel tornával vagy meditációs gyakorlatokkal kezdtük a napot (de voltak, akik lustálkodtak). Ildikó tartotta a meditációt. Minden nap strandoltunk, szórakoztunk és jókat ettünk. Este a tábortűznél nyársaltunk.

A kalocsai városnézésen jól éreztük magunkat. Voltunk a Paprika Múzeumban.

Lovaskocsikáztunk egyik este, és egy tanyára mentünk, ahol szép lovakat, szürke marhákat láttunk.

Utolsó este a tábortűznél Dominika és Rebeka rögtönzött előadást rendezett.

Köszönjük a Biogroup cégnek ezt az üdülést, jól éreztük magunkat!

Élménybeszámoló a táborlakók részéről

Baranyi Sándorné:
Vasárnap este érkeztünk 22.00 körül. Nagy meglepetésünkre terített asztal várt bennünket. Másnap megismerkedtem az összes táborlakóval. Rendkívül örültem neki, mert új barátokra-barátnőkre leltem. Az üdülés pihenéssel, kikapcsolódással és fürdőzéssel telt. Nagyon örültem a meghívásnak, remélem, hogy jövőre is ott lehetek, és együtt élvezhetjük ismét ezt a fantasztikus nyaralást.

Fodor Ilona vagyok, 48 éves gyöngyösi lakos, a foglalkozásom élelmiszerbolti eladó.

Mindenek előtt azzal kezdeném, üdülésem a táborban egy kedves barátnőm, Kiss Eta hatására született meg. Már sokszor invitált a táborozásra, de valahogy mindig elhárítottam, amit nagyon sajnálok. De most ez évben elhatározásra és döntésre jutottam, hogy megyek, ha törik, ha szakad. Barátnőm már júniusban közölte, hogy július 17-től teljes hétig miénk a világ. :-) Ez szó szerint így is történt. Nagyon vártam a dátumot, nem tudtam elképzelni, milyen is egy biotábor. Kicsit féltem is, mert mi tagadás, ha az ember szabin van, akkor szinte mindent szeretne megengedni magának, amit máskor nem lehet.

Eljött a nagyon várt dátum, JÚLIUS 17.!!!
Kedves, aranyos barátnőm gondosan megszervezte az utunkat, kocsival száguldtunk Gombolyag irányába szombat délután. Természetesen alig vártam a megérkezést, majd kilyukadt az oldalam a kíváncsiságtól.

Végre megérkeztünk. Na most nyisd tágra szemeidet! GOMBOLYAG egyik legszebb utcája felé gurultunk. Ami nagyon feltünt, hogy egyetlen jármű vagy pöfögő levegőszennyezővel sem találkozunk. Hmmm, ez nekem egyre jobban izgi, majd kicsattanok az örömtől! Megérkeztünk a táborba. Kipakolunk a kocsiból, de még nem is végeztünk, máris szalad elénk egy kedves hölgy, arcán szeretetteljes mosoly, örömteli üdvözlés, és mintha száz éve ismernénk egymást, olyan közvetlenséggel szorítja meg kezemet a bemutatkozásnál. Ő Gábeliné Marika, a biotábor üzemeltetője, és egyben a BIOGROUP ügyvezető asszonya.

Bizony mondom neked, kedves olvasó: Ő két lábon járó angyalka!
„Gyertek, gyertek beljebb, gyorsan kezet mosni, és asztalhoz ülni, vacsorázzatok, majd a csomagok ráérnek. Jól utaztatok? Hála Istennek, csakhogy itt vagytok, már vártalak benneteket.” Arcán végig mosolyt és szeretetet látunk.
Hatalmas fogadóba léptem, amit elmesélni így nem tudok, mennyire eredeti berendezés fogadott. Hosszú asztalok megterítve mindennel, étel, ital, édesség gyerekeknek, üdítők, szóval minden-minden. Késő estig beszélgettünk, mindenkit végighallgattunk, szóval ismerkedtünk.

Másnap érkezett az újabb csapat, Zsuzsi barátnőm és Eta unokája, Bálint. Ugyanis minden nap jött valaki új, és ettől is új lett minden napunk, mert örültünk egymásnak. Már második napja vagyunk a táborba, én még kocsit, járműt nem hallottam, és nem is láttam közel se, kivéve a Marikánk gépkocsiját, mivel Ő reggel bekocsizott a közértbe a házi sajtokért, tejért, tehát bevásárolt az üdülő csapatnak.

Következő nap érkezett Bakos Ildikó sorselemző, aranyos kisfiával és kiskutyájával. Ő tartotta reggelenti meditációnkat, amelyet szivesen és szeretettel csináltunk, illetve tanultunk.

Természetesen fürdőzés is volt a napi programjaink között, egy csodálatos tó volt közelünkben, ez a SZELIDI-tó. Legtöbbünket kocsival szállítottak a tóhoz. Egyik nap döntésem rossz szüleménye rávett, hogy megpróbálom biciklivel a tóhoz. Zsuzsi barátnőm lett a társam, na ezt az utat nagyon megemlegettem! Ugye nem haragszol, ha nem ecsetelem…

Egy másik szép napra ébredünk a csapattal, harmatos fűben kocogunk, és csodáljuk a napfelkeltét. Délelőtt megérkezik Kulcsár Úr, Géza bá. Közvetlen és aranyos, szinte nem is gondolod, hogy egy feltaláló áll előtted. Megpihen, és máris tartja az előadást a találmányával, az érrendszerrel, és persze a Kvargezittel kapcsolatban. Nagyon hasznos és garantáltan nyílt betűkkel szól felénk Kulcsár Géza. Elmondja, ha nem figyelsz az érrendszeredre, meg fogsz halni hamarabb, mint gondolnád. Elgondolkodtató, mennyire figyelnünk kell egészségünkre, érrendszerünkre. Nem véletlen, hogy a BIOGROUP szlogenje: SZÁZSZOR OLCSÓBB MEGELŐZNI, MINT GYÓGYÍTANI A BETEGSÉGET.

Csodálatos, tiszta levegő, és még az időjárás is nekünk örül, mennyei és ragyogó az idő végig. Esténként csurdítás – Eta barátnőm ebbe is nagy zseni. Gyerekelőadások, disco, filmvetítés, amit csak el tudsz képzelni. :-)))

Közeledik a hétvége, és egyre kevesebb az idő, amit a tiszta, zöld övezetben tölthetek remek új és meglévő barátaimmal.

Eljött a „nem akarok hazamenni”-napunk. A kedves és szerető Marikánktól könnyes búcsút veszünk, és már tervezzük a jövő nyarat. Jó volt-e Biotáborozni? Kérdezz, személyesen mesélek neked reggeltől estig!

Kedves Marikának pedig örök hálával tartozunk gondoskodásáért és millió jó tanácsáért. Eta barátnőmet mindig szeretni fogom, amiért meg tudott győzni.

Tisztelettel: Fodor Ilona