Hittantábor 2012. augusztus 6–10. Gombolyag

Hétfőn reggel 24 gyerekkel, két fiatallal és 3 felnőttel (1. melléklet) 8.20 perckor elindult a busz, hogy a Kalocsától 20 km-re fekvő Gombolyagra vigyen bennünket. Az év legmelegebb napjának jósolt napon (40C-fok) légkondicionált busszal 2,5 óra alatt értük el célunkat. „Míg a szekér haladt” összeállítottuk a 4 csapatot, (2. melléklet) akik a tábor ideje alatt különböző kihívásokkal fognak szembenézni. Gombolyag előtt, Újtelek községben egy lebontott és éppen újjáépülő templomra lettünk figyelmesek Eszünkbe juttatva, hogy mi is lelki templomot megyünk építeni.

Miután beértünk az egykori uradalmi tulajdonú, napszámosoknak épített törpeszállásra, egy ijesztő méretű (később megtudtuk: 300kg-os), sártól mocskos disznóval találtuk magunkat szembe. Eligazítást kértünk a gazdájától, hogy merre találjuk Gábeli Tamásék zarándokszállását. A rövid tájékoztató: „Jobbra végig!” elegendőnek bizonyult. Egy felújított, településvégi kereszt előtt találtuk meg a szállásunkat. Miután leszálltunk a buszról mindjárt megtántorított a rekkenő hőség. Mit sem törődve a meleggel, hamar kipakoltunk, elfoglaltuk a szállásunkat, majd összegyűltünk az ebédlőben, ahol mindenki megtudhatta, hogy kikkel került egy csoportba. Gábeli Ferencné, Marika igazított el minket a házirend legalapvetőbb szabályával: „Mintha otthon lennétek!”

12.30-ra érkezett meg az ebéd a közeli Szelidi-tó egyik kifőzdéjéből. Elfogyasztása után a 4 csoport (Sün, Katica, Magyar vizsla, valamint Sólyom és társai) falu életére vonatkozó 15 kérdéssel elindultak, hogy a helyi lakósoktól választ találjanak, és többet tudhassanak ideiglenes otthonunkról. A másfél órás körút során sok ismerettel, kalanddal, élménnyel gyarapodtak a hittanosok. (3sz. melléklet) Munkájukat pontokkal díjaztuk. A 18.00-ra érkező vacsora után, 19.27’30’’-től vette kezdetét az első szerzetesrend napja, a karthauziaké.

Az életüket bemutató rövid tájékoztató után „bevarrtuk” a gyerekek száját. Hogy ne fájjon nekik, tollal rajzoltunk két öltést ajkaikra, hogy ne feledjék: a karthauziak némasági fogadalmat tesznek. Bizonyos jelre el kellett hallgatniuk, és csak egy másik jel felhangzásakor szólalhattak meg ismét. Meglepően komolyan vette mindenki, pedig tudjuk mennyire nehéz néha uralkodni a szánkon. Mivel a rend tagjai hideg vízzel fürdenek, többen vállalták, hogy locsolóvízzel fürdenek este. (Ez a nagy meleg miatt, szinte jutalomnak számított!) A rend tagjai továbbá kemény fekvőhelyen, szalmán alszanak. Ezért a táborozók 97%-a a kint alvás mellett döntött. Főleg, mikor megtudták, hogy hajnali 2 órakor fel fogunk kelni és egy karthauzihoz méltóan hajnali imát fogunk mondani, énekelni. Esti imánkban megköszöntük a nap örömeit, végignéztük a naplementét, ami 216 másodpercig tartott és csodálatos látványt nyújtott. Bebújtunk a hálózsákba, és számolni kezdtük a fölöttünk elsuhanó hullócsillagokat, miközben intenzív vegyi háborút folytattunk a vérszomjas szúnyogokkal. 23.00 óra után fejünkre húztuk a hálózsákokat, kapucnikat, és elaludtunk. 01.55-kor ébresztettük a gyerekeket és belekezdtünk rövid imánkba. 10 perc után nagy meglepetésben és riadalomban volt részünk. Az addig szélcsendes, gyertyalángot sem háborgató levegő egyszer csak döbbenetes erejű szélviharrá változott. A kint leterített hálózsákok, matracok, pokrócok pillanatok alatt szétrepültek. A nyomukban rohangáló, visítozó gyerekek kergették a szárnyra kelt holmikat.

Szinte mindenki bemenekült a védelmet adó házba és az éjszaka további részét nyugalomban ott töltötték. (Egy-csak egy legény volt talpon a vidéken…) Reggelre enyhült a szélvihar és mire 08.00-kor a reggelihez ültünk, már ismét arról beszélgettünk, hogy „Este ugye kint alszunk?”. Az étkezést követően újabb ismereteket szereztünk a karthauzi rendről, amiből fakadóan a délelőtt nagy feladata bontakozott ki: mindenkinek meg kell találnia a maga cellahelyét, meg kell építenie, és negyed órát el kell töltenie úgy, hogy közben „nem csinál semmit”. (A karthauziak magányos, hallgatag, cellába rejtőző életét utánozva.) A hatalmas udvaron, az épületben mindenfelé magukba forduló, komoly tekintetű gyerekeket találtunk, akik bizony a háromnegyed órát valóban hang nélkül töltöttek! A megosztás során megtudhattuk, hogy milyen nehéz befelé figyelni, hogy hol és hogyan tapsolnak az angyalok, és hogy micsoda nagy nyugalom van a csendben. Az ebédet követően megtudhattuk, hogy Szent Brúnó, a karthauzi rend alapítója micsoda félelmetes esemény hatására fordított hátat a világnak, és kezdte keresni az Istent a magányban. A délután során karthauzi számháborút játszottunk. A két csapatnak az alkarjaikra festett számokat kellett lemosni úgy, hogy kézzel nem érhettek a másikhoz, csak a náluk lévő bögre vízzel, amit egy kijelölt helyen újratölthettek. A csata sok nevetést, örömet és kimerültséget hozott. Vacsora után a ferences rend napja kezdődött.

Szent Ferenc életének bemutatása után szemléletesen ismerhettük meg azt a jelenetet, amikor Ferenc elfordul a múltjától, apjától, lemond gazdagságáról és az Istent választja a Szegénység Úrnővel. Ferencet követve Tau jelet rajzoltunk magunkra emlékeztetőül. Lemondásunk jeléül leadtuk telefonjainkat és pénztárcáinkat. Az esti imában Szent Ferenc Naphimnuszát imádkoztuk el. A hullócsillagok ma is csodálatot váltottak ki belőlünk, és hajnalban nem ébresztett fel minket sem kötelező ima ideje, sem szélvihar. Reggel megfontuk a cingulust (ferenceseknél: korda) elláttuk három csomóval, és magunkra kötöttük. Megtudtuk, hogy a ferencesek fő tevékenysége a prédikálás és tanítás, testvérré fogadtuk- és így is szólítottuk egymást. A 4 csapat újabb feladatot kapott: el kellett menniük és az úton található növények nedveivel kellett „festeniük” valamit, ami Naphimusszal kapcsolatos. Ehhez még verset is kellett költeniük. (1. képsorozat) S ha mindezzel megvoltak, az útról való visszatértükben „koldulniuk” kellett egy-egy pohár vizet a helybeliektől. (Akik időközben a szívükbe fogadták a kedves, mosolygós, élettel teli gyerekeket.) Ebédünk annyira finom volt, hogy Szent Ferenc példájára (aki nem akart Jézuson kívül másban örömet lelni) hamut (búzacsírát) szórtunk a borsófőzelékünkbe.

Az ebéd után megismertük Szent Ferenc találkozását a leprással, majd a rövid pihenőt követően gyalogosan, mezítláb indultunk a közeli Szelidi tóhoz, hogy megmártózzunk gyógyhatású vizében. Az út a búza és napraforgótáblák között poros volt, a szél arcunkba fújta a felvert, kiszáradt anyaföldet, mi pedig belül háborogva, de kívül nagy erővel araszoltunk az „ígéret földje” felé. 1,5 óra után vadnyulakat, őzeket, villanypásztorokat és hatalmas kutyákat, valamint nagyranőtt teheneket magunk mögött hagyva értük el a szabad strandot. Árnyas helyen letáboroztunk, és kezdetét vette az önfeledt fürdőzés. Másfél óra- valamint néhány jóízű jégkrém után visszaindultunk szálláshelyünkre. Nem vállaltuk a veszélyes útvonalat (kutyák, tehenek), hanem egy ideig az aszfalt utat koptatva szedtük a lábunkat. Arról letérve hamarosan ismerős úton jártunk és fél 8-ra megérkeztünk otthonunkba. Mielőtt a nap lebukott volna a távoli horizonton, megtapsoltuk Teremtő Istenünk művészi alkotását. Felköszöntöttük szülinapos „testvérünket”, s bár elcsúsztunk az idővel, a vacsora után még megismertük Szent Ferenc találkozását a Gubbioi farkassal, és kezdetét vette A Szeretet Misszionáriusai rend bemutatása is.

A Teréz anya életének első szakaszát bemutató filmet DVD-n, kivetítővel nézhettük meg. 23.00 órakor szemeink lassan megadták magukat, ezért a megszokott módon, kint és bent tértünk nyugovóra. A szabad ég alatt alvók egy ideig még meteorok után kémlelték az eget, majd mind elaludtak.

Reggelente egyre nehezebben keltünk fel. Így a reggelizéshez csak fél 9-re készültünk el. Ám, ahogy Teréz anya nővérei, úgy mi is előbb visszamentünk rendet rakni a hálóhelyünkre, s azután vettünk magunkhoz falatokat. Az étkezés után további ismeretekkel gyarapodtunk a rend életéből. Ahogy a rend tagjainak alapvető elhatározása, hogy vidáman végzik a szegények szolgálatát, úgy mi is erre törekedtünk a nap folyamán. Emlékeztetőül mosolygós arcot rajzoltunk kezeinkre, majd minden csoport elindult a mezőre, hogy virágokat gyűjtsön és valami nagyon szépet készítsen Istennek. Míg távol voltak, a fa játszótéren szövőkeretet készítettünk és felvetettük rá a szálakat. Miután a gyerekek megérkeztek, mindjárt elkezdték szőni a változatos növényekből a virágszőnyeget. Nádlevél, napraforgó, gyékény, szarkaláb, bodzabogyó és még sok más növény is felkerült a szőnyegre (2. képsorozat) Míg a lányok a szőnyeget készítették, a fiúk hasonlóan szépet tettek: fát gyűjtöttek az esti tűzhöz.

Az ebédet követően rajzok készültek a szeretet misszionáriusainak életéből, valamint bibliai eseményeket gyűjtöttek, ahol valamilyen segítségnyújtás történt. Ez alatt a szokásos „kincskereső” játékot készítették elő a vezetők. 16.00-kor pedig kezdetét vette a várva várt játék. A 4 csapat 4 elrejtett útvonalon kereste a rejtvényes útmutatókkal jelzett és elrejtett KINCS helyét. 3 óra eltelte után mindegyik csapat megtalálta a szívébe rejtett igazságot: „Ahol a kincsed, ott a szíved.” A vacsorát követően, a napi élmények megosztása után a csapatok előadták az általuk kiválasztott bibliai jelenetet. Majd a színpadon ülve ismét megcsodáltuk a napnyugtát, most 212 másodpercig tartott a napkorong teljes eltűnése. Fáradságos kincskeresésük jutalmául friss tehéntejből készült pudinggal zártuk a napot. Az esti ima után – ami a védőszentjeink közbejárását kérő imádság volt – nyugovóra tértünk. A reggel hideggel ébresztett. Akik bent őrizték az igazak álmát, azok most kipihenten nyitották fel szemeiket. A reggeli után az utolsó nap rendje, az ágostonos férfi remete rend életét ismerhettük meg.

Ők voltak, akik Szentivánra az első telepeseket hívták. Az idő rövidsége miatt mindjárt egy játékos teszttel mértük le tudásukat. Ezt követően összepakoltuk dolgainkat, táskáinkba rejtettük eddig használt holminkat, majd egy utolsó „most mutasd meg” játékra gyűltünk össze. Az elmutogatásra váró szavak mind az ágostonos renddel függtek össze. Sok nevetés és taps kísérte a némán hadonászó gyerekek jelbeszédét. Ebéd előtt még összeszámoltuk a napok során történt versenyek pontjait, majd kihirdettük az eredményeket. (4. melléklet)

Ebédre szilvás gombócot kaptunk, ami egészen jól nevelt volt, mivel csak néhány „nyújtotta ki a nyelvét”. Étkezés után a szokásos kiértékelést tartottuk meg, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi tetszett neki, illetve mi nem. Rengeteg személyes beszélgetés, rácsodálkozó tekintet és szeretet-megnyilvánulás történt az 5 nap során. Jobban megismertük és megértettük egymást. „Kipróbáltuk” azoknak az életét, akikben lángolt az istenszeretet, és másokért adták életüket.

15.00-kor begördült házunk elé a már ismert busz, mi pedig imádsággal köszöntük meg házigazdánknak gondoskodását és az időközben megérkezett Gábeli Tamásnak és családjának nagyvonalú vendégszeretetét.

Jelen sorainkkal szeretnénk megköszönni a Pilisszentiváni Egyházközségnek, a Szent János alapítványnak, valamint a helyi Karitásznak, hogy támogatásukkal lehetővé tették a lelki és testi feltöltődésünket.

1. sz. képsorozat:

[[myphotos? &dir=`assets/images/vendegkonyv/Hittantabor_2012_Gombolyag/album-1` &w=`142` &max=`4` &thumbclass=`nobottom`]]

2. sz. képsorozat:

[[myphotos? &dir=`assets/images/vendegkonyv/Hittantabor_2012_Gombolyag/album-2` &w=`142` &max=`4` &thumbclass=`nobottom`]]

1. sz. melléklet:

Hittanosok: Araszhegyi Dia, Bácskai Sára, Bodnár Titanilla, Feigel Anna, Feigel Blanka, Gartai Antónia, Juhász Hanna, Koczó Dóri, Kovács Barnabás, Kovács Borcsa, Kovács Bözsi, Kőrösi Zsófi, Lampert Angi, Markos Réka, Marlok Máté, Nádudvari Juli, Nádudvari Kinga, Nyeste Dóri, Solt Emese, Sólyom Petra, Terjék Bori, Terjék Timi, Tóth Barna, Ugron Anna, Vondorkovics Petra.

Vezetők: Marlok Tamás, Marlok Tamásné- Bori, Vargáné Sándor Tímea, Koczó Dóri, Solt Júlia.

2. sz. melléklet:

Sün csapat: Bácskai Sára, Nyeste Dóri, Marlok Máté, Terjék Bori, Terjék Timi, Ugron Anna.

Katica csapat: Lampert Angi, Gartai Antónia, Feigel Anna, Nádudvari Juli, Vondorkovics Petra, Juhász Hanna.

Magyar Vizsla csapat: Solt Emese, Markos Réka, Kovács Barnabás, Feigel Blanka, Nádudvari Kinga, Bodnár Titanilla.

Sólyom és társai csapat: Sólyom Petra, Kőrösi Zsófi, Kovács Borcsa, Kovács Bözsi, Araszhegyi Dia, Tóth Barnabás.

3. sz. melléklet:

– Mikor állították a szállásunk előtti kő keresztet?

1929

– Hányan élnek a faluban?

26-an

– Mennyi ház áll a faluban?

kb. 20 épület

– Hol van a legközelebbi iskola, orvosi rendelő?

Szakmár , Újtelek.

– Hány kg-os a legnagyobb disznó a faluban?

300kg

– Hogyan hívják Sanyi bácsit?

8 éve elhunyt: Szabó Sándor

– Mivel foglakoznak az itt élők?

földművelés, állattenyésztés

– Hol vannak kutak a településen?

minden háznak saját kútja van (nincs vezetékes víz!)

– Hol a legközelebbi templom?

most építik újjá Újteleken

– Hogy hívják a legfiatalabb lakóst a faluban?

Szőke Gréta

– Miért lett a település neve Gombolyag?

Az egykori uradalmi birtokon itt laktak az idénymunkások, akik a kendert gombolyították.

– Van-e gólya a településen? Mennyi?

1 fészekben 5 gólya

– Vajon mit szeretnénk még megtudni?

Hová temetik az itt elhunytakat? (Senki nem tudta kitalálni!)

– Hányféle háziállat van a faluban és külön-külön mennyi?

csirke –kb. 300, kacsa –kb. 80, liba, kb.20, galamb –kb. 70, kecske -27, disznó -18, tehén -8, ló -1, kutya -12, macska –kb20, nyúl, -kb.20

bika -1.

– FELADAT: rajzold le a település térképét, jelölve rajta a fontosabb helyeket.

4. sz. melléklet:

A tábor során történt versenyek, vetélkedők pontjainak összesítése:

	SÜN	KATICA	MAGYAR VIZSLA	SÓLYOM ÉS TÁRSAI
Falukutatás	14	16	16,5	15,5
Festés a természettel	4	2	3	1
Vers	3	4	1	2
Virágszőnyeg	4	4	4	4
Rajzok Teréz anyáról	7	5	10	4
Bibliai helyek a segítségadásról	4	4	1	2
Bibliai esemény előadása	1	1	1	1
Ágostonos rend tesztje	5	3	5	5
Szójáték	3	2	4	2
összes pontok	45	41	45,5	36,5
Helyezések	II.	III.	I.	IV.