Az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye középső és déli részéből, valamint Bács-Bodrog megye északi szegélyéből 1950-ben alakult Bács-Kiskun, 8369 négyzetkilométeren Magyarország legnagyobb területű megyéje, a Duna-Tisza közének kétharmadát elfoglalja. Területén, Magyarország tizenketted részén 563 ezren élnek. A lakosság több mint egyhatoda a megyeszékhely, Kecskemét polgára. A megye legmagasabb pontja, a Kéleshalom melletti Ólom-hegy alig 174 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, s Kalocsa, a legmélyebben fekvő város, csupán nyolcvan méterrel fekszik alacsonyabban.
A megye területét 123 km hosszan érinti a Duna. A belvízrendezés során épült ki a megye nyugati részén a Duna-völgyi-főcsatorna, ehhez csatlakozik a Kiskunsági-főcsatorna. A terület növényvilága igen sokszínű. Az erdők többsége telepített. Bács-Kiskun az ország legnapfényesebb területei közé tartozik. A napsütéses órák száma Baján 2076. Itt viszonylag korán kitavaszodik, viszont szélsőséges az időjárás, télen nagyon hideg van errefelé. Viszonylag kevés a csapadék, ráadásul a kevés esőből a gyors párolgás miatt kevesebb hasznosul a Homokhátságon, mint a kötöttebb talajokon. A kiszáradás jele, hogy az utóbbi húsz évben néhol két-három métert is süllyedt a kutak vízszintje. Az itteni gazdálkodáshoz sajátos, tanyai létforma is tartozott. Létjogosultságukat Mária Terézia óta vitatják, mégis, 1950-ben Bács-Kiskun lakosságának több mint negyven, 1990-ben tizenhárom százaléka, hetvenegynéhány ezer ember élt külterületen. A szakemberek szerint nem a tanyát kell megszüntetni, hanem hátrányos helyzetüket. Már megváltozott a tanyák funkciója, sokan pihenőhelyként használják. Az utóbbi időben a turisták is felfigyeltek a tanyákra, itt élveztetik a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét. A végtelen róna, a háborítatlan természet, a városok műemlékei, látnivalói sok turistát vonzanak erre a tájra. Különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza, a Duna vagy Magyarország negyedik legnagyobb természetes tava a Szelídi-tó.
