INDIA TÚRA BESZÁMOLÓ 2020

„Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.” (Mahatma Gandhi)

GÁBELI MARIKA INDIA TÚRA BESZÁMOLÓ 2020

(a dőlt betűs részek az útközben küldött messenger üzeneteim)

2020. március 5-én elindultunk 15 fős kis csapatunkkal a nagy túrára Indiába, melyben mindössze 4 férfi tartott velünk, igaz, ebből kettő, azaz a két Zoltán a vezetőink voltak. Mit tudunk Indiáról címszavakban? Mondjuk azt biztosan, hogy a kínai születés kontrollnak köszönhetően pillanatokon belül a világ legnépesebb országa lesz a maga másfél milliárd polgárával (Európa és az USA kétszer) és hát a rengeteg legenda. A Maharadzsa lánya és a Taj Mahal, a Dzsungel könyve és a Gangesz meg a hinduizmus. Azaz túl sok mindent nem, így aztán úgy döntöttünk, hogy testközelből ismerkedünk kicsit ezzel a kultúrával.

11 órakor indult a Liszt Ferenc repülőtérről Kijevbe a járat ahonnan este indultunk tovább Delhi felé, azaz indultunk volna, mert közben az egyik erdélyi asszonynak kiderült, hogy nem jó a vízuma, ugyanis rosszat nyomtattak ki neki, ugyanott a barátnője átment, ő pedig beragadt. Több mint fél órát vártunk a gépen, a repülőgép addig nem indult el, amíg végre kipitizték, hogy átmehessen és elindulhattunk. Másnap reggel megérkeztünk Delhibe, onnan pedig a változatosság kedvéért egy újabb repüléssel Varanasiba, ahol szerencsére már várt ránk egy kisbusz és elvittek minket a szálláshelyünkre.

Már a szállásunkon vagyunk Varanasiban, a Hotel Elenában. Este 7 óra van, 28 fok és borzasztó büdös az utcán. A tehenek meg a kutyák hihetetlenek, a tehenek randalíroznak a kutyák meg mozdulatlanul alszanak szanaszét az út szélén. A többiek még le akarnak menni a Gangesz partra, de én már nem megyek, sötét van, rögtön lesz vacsora, jó éjt.

Másnap reggeltől a kirándulásokra a környéken kisbusszal vittek minket. A majmok mindenhol ott vannak és kilopják a kezedből, ami fénylik. Nagyon kell vigyázni velük.

Ma 5,5 km-t gyalogoltunk, este 6-8-ig tartott egy tűzszertartás iszonyú tömeggel és csinnadrattával. Finom ételeket kapunk, fogyókúra nuku, pedig azt hittem 20 kilót itt hagyok, de így jártam, dugig eszem magam. Van még kép, de nem küldöm mind, majd otthon. Puszi mindenkinek.

Egy pár nap után, amikor tovább akartunk indulni, kiderült, hogy Holi fesztivál van, mely az egyik nagy ünnep a sok közül Indiában, ezért senki nem dolgozik. Össze vissza kennek mindenkit festékkel, dobálnak műanyag zacskókban festékkel, ha kimész, az utcára nem tudod, hogy melyik ablakból dobnak rád egy zacskó festéket. Táncolnak, énekelnek, őrjöngenek. Azt mondták majd holnap indulhatunk tovább, de még másnap sem akart senki dolgozni, tehát felajánlották, hogy ha akarjuk, éjfélkor kivisznek riksákkal a vasútállomásra. Na és ezt a vonatozást az életben nem felejtem el. Kusettel utaztunk 6 órát, de majdnem megfagytam. Az ablakokat nem lehetett lehúzni se felhúzni, óriási rések és lyukak voltak és éjjelre nagyon lehűlt a levegő. Azért ezt is túléltük valahogy, jöhettek a Sztupák.

Sarnath bírja templom romok és múzeum a maharadzsa Palotájában, Banates. Ma van az őrület napja.

Az éjféli indulás után 7 óra 8 perckor vonatunk Ayodhyaba (Rama születési helye) érkezett. Megnéztünk 5 templomot, ezek a népek mindig ünnepelnek, a tömeg akkora itt is, hogy végeláthatatlan. Most megyünk vacsorázni, mert az éttermek is zárva vannak.

Hát itt a szállás valami szörnyűség volt, először ki kellett takarítani, hogy be tudjunk menni. Másnap kiderült, hogy amíg mi kirándultunk kiadták a szállást valakinek és minden össze volt túrva! Kezdhettem újra takarítani. Azt gondoltam, hogy biztos ki kell mennem Indiába takarító tanfolyamot tartani, mert ezek nem tudják, hogy hogy kell, összesöpörnek, de nem szedik, össze átlépnek rajta és otthagyják.

Mai utazásunk eléggé zűrzavaros volt, mert a helyszínre valami nagyfejű ember jött és nem engedtek tovább minket. Most pedig még a sötétségben csodálkoznak, mert azt hiszik, hogy denevérek. De összességében sikeres nap volt, remélem, éjfélre hazaérünk, mert reggel korán akarnak tovább indulni.
Ja, még annyi, hogy most takarítják be a cukornádat. Most értünk vissza a városhoz és kiderült, hogy le van zárva. Se ki, se be. 3 kört mentünk mire az egyiken beengedtek végre, igazi zarándokút.

Először a Kathmanduból Delhibe járatot törölték, tehát a tervezett útvonalunk megváltozott. Bodhgaya-ba indulunk most, majd Risikibe onnan Delhi. Végül Risikibe sem jutottunk el, mert addigra megváltozott a program. Bodhgaya-ban egy nagyon szép vietnami templomot mutatott a kísérőnk, amit a Német buddhista testvérek segítségével építettek 15 éve. Azután egy Sri Lankai templomot néztünk meg, ahol az idegenvezetőnk egy rendkívül szimpatikus emberke volt, a mi csapatunk vezetőjének, Kovács Zolinak a barátja, aki a 10 éves fiát most adta be a szerzetesek közé.

Megnéztük Buddha születési helyét, aztán Rajgírba indultunk túrára, hogy megmásszuk a Keselyűcsúcs hegyet. Mai járat ez volt, aztán készülünk haza, reméljük sikerül, miután a hazafelé járatunkat is törölték az ukránok, de a Magyar konzul szerint nincs baj, menjünk csak haza. Úgyhogy indulunk Dubajba, most intézik!

A szegények sokkal adakozóbbak, mint akinek van, egy család éppen vitte haza a csicseriborsó termését, a sofőrünk pedig megállt és kért tőlük egy kicsit, majdnem a fél bálájukat nyújtották neki pedig csak meg akarta mutatni nekünk, hogy milyen a friss csicseriborsó.

Ülünk a repülőtéren, megyünk Delhibe. Bodhgaja – Varanasi – Delhi repülőút. A repülőn maradhattunk az átszálláskor. Ott alszunk 1 éjjelt és holnap este Dubajba, majd Budapest következik. Megérkeztünk Delhibe, az első szállodába nem fogadtak, mert közben jött egy Indiai csoportjuk, de elkísértek 1 másikba. Ez a szálloda kifogástalan tiszta volt és még a vacsora és a reggeli is finom volt.

A legszörnyűbb a sok éhes kisgyerek, akiket kiküldenek kéregetni, nagyon sok szép kisgyerek van. A kicsiknek fekete festékkel körbefestik a szemét, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Az utcán a koszba mocsokba alszanak, a fejüket letakarják, kikapcsolják a külvilágot.

Március 20-án, pénteken 11:40 az érkezés, ha nem jön közbe semmi. 1,5 óra késéssel indultunk Dubajból állítólag valami magyarra vártunk, hogy megérkezzen. Vettél vörös szőnyeget? Vagy így már maradhatok?

A cikket kicsit formába öntöttem és egy ponton, azaz itt hozzá is szólTam(i): Itt tartottunk akkor, a képek tanúsága szerint Marika már teljesen asszimilálódott, a fejére kellene tenni a kendőt és a homlokára egy pöttyöt és kész! No, de félretéve a tréfát, az is látszik a képeken, hogy rengeteg arra a jól lakott elefánt = Telefánt! Én pedig kérdezhetek még, hogy legyen egy szummárum: Mit esznek? Mit isznak? Mit dolgoznak? Mi a pénzük és mennyit ér? Milyen nyelven beszélnek? És különben is!

Rizst esznek mindenhez, csicseriborsó, lilahagyma, szószos zöldségeket és minden erős. Kenyér nincs csak lepények, de ehhez segítséget kellett kérnem, mert elfelejtettem, nekem minden né olyan fura volt. Olyan, hogy kiló kenyér, olyan nincs, mert frissen csinálnak egy lepényszerű valamit, kisebb palacsinta méretű és azt variálják. Megfigyeltem, hogy más, amikor tört krumplit tesznek bele, de mindig akkor kezdik készíteni, ha odaérsz és megrendeled. Tehát a lepényük a roti vagy chapati, ennek van több változata, mint a naan, amikor rétegesen készül és lehet vajas. Van olyan, amikor 2 roti van belül töltve krumplis hagymás töltelékkel, ennek a neve parata. Sűrű levesek zöldségekkel karfiol, krumpli stb. De nagyon finomak a csípősségükkel együtt. Húst összesen kétszer ettünk, egyszer a Hiltonban csirkét és Delhiben a szállodában halat, de addigra már nem is esett jól. Masala fűszeres teát isznak tejjel, kávét, gyömbérteát, de vannak üdítőik is, kóla, jaffa, meg persze víz. A földeken dolgoznak, ültetnek, cukornád, búza, krumpli, csicseriborsó, bab, lencse fekete szemű menyecske. és mindenhol kuncsorognak az utcán kis alamizsnáért. Indiai rúpia a pénzük, ők rupinak hívják és 100,- euróért kaptam 7900,- rupit, tehát 100,- rupi körülbelül 400,- Ft. Egy 1½ literes üveg víz 20 rupi egy 2 literes pedig 30 rupi azaz 130,- forint, de mivel nincs vezetékes víz ezért ez egy másik szint. Angolul és a saját nyelvükön beszélnek, ami olyan, mint a verkli levegővétel nélkül 1 órán keresztül kiabálja.

Tanulság? A kezdő mottót idézve: Hála és elégedettség tölti el a lelkemet, hogy milyen jó helyre születtem!

Pilisszentiván, 2020. 03. 31.