Pilisszentiván megalapításának 300 éves évfordulójára szervezett ünnepség sorozat keretében a plébánia nagytermében mutatták be a soron következő Gombolyag produkciót, azaz a „Szerencse fel!” című kisfilmet a helyi bányászat történetéről. A „MOZGÓ-KÉPES-LAPOK Pilisszentivánról” című ismeretterjesztő film sorozat egy régen megkezdett hosszú folyamat eredményeképpen, az évfordulóra egy lejátszási listára került fel egymás után az összes eddig elkészült alkotás, mely mostantól elérhető Pilisszentiván weboldaláról is. A bemutatót követő beszélgetésen azonnal ránk tört a nosztalgia hullám, a részleteket pedig a szervezkedő rendezgető árulta el.
1998 óta foglalkozom filmmel és filmkészítéssel, filmes alkotó táborok és nemzetközi rövidfilmfesztivál szervezésével, és úgy alakult, igaz többé-kevésbé szándékosan, hogy az évek alatt készítettem néhány Pilisszentivánnal kapcsolatos filmet, miközben járom az utam: „Mert én itt születtem, ez a hazám!” Egy válogatást fűztünk fel egymás után erre a lejátszási listára, mely reméljük még bővülni fog majd az évek alatt. Minden epizódhoz saját leírást is készítettünk, bulvárosan szólva a kulisszatitkokról.
Szentivánon Tesco lesz - jósolta meg a Fullánk még a 80-as években, aztán CBA lett, mert ugye nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy tervezzük. Az utóbbi lassan 2 évtizedben készítettem néhány mozgóképet Pilisszentivánnal kapcsolatos témákban és jöttek is a reakciók. A Pilisi len hazája drónfilm bemutatását követően megjegyezték, hogy kicsit kevés szó esett benne a falu társadalmi értékeiről, mire mondtam, hogy igen, mert az egy másik film, itt pedig most külön kérés volt, hogy a zöld legyen a fókusz! A kitelepítési film után megjegyezték, hogy kicsit kevés szó esett benne a templomról, a vallásról és az egyházi életről a falu életében, mire mondtam, hogy igen, mert nem fért bele egy filmbe és az is egy külön film lesz majd.
Rengeteg saját feldolgozásra váró felvételem van még mindig a 90-es évek végéről, többek között olyanok, mint a Polifilm Technikumban készült első vizsgafilmem egy szentiváni disznóvágásról, a Killing Me Softly, vagy épp az ismerős arcokat felvonultató Magyar Olimpiai Böllérválogatott. Aztán megjegyezték, hogy honnan van nekünk az 50-es évekből templombelsőnk, mire mondtam, hogy véletlenül. És itt felkapcsolták a nagyvillanyt: Mi lenne, ha mindez nem véletlenül lenne, hanem szándékosan és felépítenénk egy oldalt az elkészült alkotásokkal és egy helyen lenne megtekinthető minden. És megszületett ez a csatorna, jelenleg 10 alkotással, mely megtekinthető a község weboldalának jobb oldalán a Videók Pilisszentivánról menüpontban is.
És most nem szeretném végig sorolni az összeset, de rajta van a 2012-ben rögzített Taliándörögdi Találka vagy az éveken keresztül minden május elsejét meghatározó Kakas fesztiválról készült egyik epizód is. Viszont mi volt az ami a végső lökést adta a folytatáshoz a Végleg kitiltva után? Az pedig annak a felismerése volt, hogy nem lehet várni a végtelenségig, amint azt a kitelepítési film bizonyította, az utolsó lehetőségeket ragadtuk meg, hogy néhány olyan embert tudjunk megszólaltatni, akik átélték a régmúltat és ezért még első kézből hitelesen mesélhettek arról a nézőknek.
Köszönet az Önkormányzati Testület és a Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásának néhány év szünetet követően elkészülhetett tavaly a Kórus epizód, melyet decemberben nagy sikerrel be is mutattunk az Aulában. Az idei jubileumi évre pedig érkezik a Bánya fejezet és még egy rész felvételei pedig dobozban várják a feldolgozást.
Rengeteg ember munkája van ezekben az alkotásokban, de nem szeretném egyesével felsorolni őket, valószínűleg nem is tudnám, mert csak gondot okozna, ha kifelejtenénk valakit, a filmek vége főcímében mindenki megtalálható. Köszönjük szépen mindenkinek, aki bármilyen formában segítette a munkát, hamarosan folytatjuk!
MKL 300
