Tavasz óta írogattam pár hetente néhány mondatot az éppen aktuálisan zajló feladatokról, teendőkről, dolgokról, hol viccesebb, hol pedig komolyabb hangvételben, de most arra gondoltam, hogy ha valaki lemaradt, akkor most bepótolhatja. Ráadásul mivel a szövegek tekintetében nem történik semmi változás, ezért egy kicsit az összefésült képgalérián fogunk változtatni, azaz lesznek kimaradók és lesz néhány újdonság is benne. Amennyiben még ezzel sem sikerült felcsigázni valakit, akkor szuperbónuszként jelzem, hogy mivel a fészen nem igazán lehet belinkelni a szöveget, ezért itt és most megspékelem egy-egy odaillő vagy nem biztosan passzoló adalékanyaggal, és így máris izgalmas…
HARMADIK FÉLIDŐ
Nem a Népstadionnál lévő legendás vendéglátó ipari egységre emlékezünk, csupán egy újabb hét eseményeit szeretném címszavakban megosztani veletek, tehát hívhatjuk Gombhíradónak is :) Folytatódott a kertgondozás kisebb bökkenőkkel, azaz ékszíj és csapágyas görgő csere a traktoron, viszont minden el lett ültetve, sőt a sziklakert is újratervezés alatt. Befelé haladva rendbe raktuk a netet, ajtó-ablak mázolások következtek és folytattuk a bútorok beépítését, elkészült a könyvespolc és a sufni polc is, a túloldalt pedig csukódik a szauna ajtó, szól a relaxációs hifi és a merülő lépcső is bevet(őd)ésre kész. Kivágtuk azt a dupla akácfát, mely a tervezett sufni közepére nőtt, és amelyet a jövő héten kezdünk majd felújítani a Kőművessel, mégse Kelemen (mégse kabátban) és amihez szorosan kapcsolódva elkészült az asztali körfűrész is. Ebben a ritmusban és szellemiségben haladva várjuk tehát a nyarat és a táborozókat, készülődjetek, Ave!
TAVASZI ALAPOZÁS
Következő heti kirándulásunk mozgalmasan indult az Alföldön, amikor érkezésünk után 5 perccel a Gombolyagon ritkaság számba menő forgalmi dugóba keveredett a pataji tüzépes kocsi és a hartai szódás. Ezzel az 50 zsugor vízzel és néhány cementes zsákkal pedig megkezdődött a heti súlyemelő edzőtábor, mert a következő napokban lecseréltünk az emeleten jó néhány ágyat, a régi-új sufniban találtunk két darab beton itatót, aztán megkezdtük a sziklakert újjáépítését is, amelyek embert próbáló feladványok voltak. Pont mire beindítottuk a locsolót a focipályán, megérkezett az eső és másnap reggel egy esőerdőben ébredtünk, aztán estére visszatért a szavanna. Emellett persze párhuzamosan zajlottak az események, a lányok asszonyok kitakarítottak mindent, elkészült a beton alap, befejeződött néhány asztalos feladvány, és a vízpart is kezd kikupálódni. Hazafele hallottuk a hírt, hogy zöld utat kaptak a nyári táborok, tehát nincs más hátra, mint előre, várjuk a csoportokat és a szép időt!
ŐSZÜLŐDÉS
A besűrűsödött nyár után (amivel külön összefoglalóban foglalkozunk majd a weboldalunkon) napfény járja át a szívem újra, mert elérkezett az ősz, ami a kedvenc évszakom, nemcsak azért, mert ekkor van a születésnapom, amire persze kapok tortát kis csoki katonákkal és marcipán űrhajóssal, hanem mert szeretem. Így aztán az újabb jól megkomponált munkatervet követően nekilendültünk Marika mamával a vidéknek, bár a nap egy kicsit már későn kel, nem úgy, mint a pékek, de azért leértünk persze épségben. A kerti levezető munkák mellett elsősorban a laminált padló lerakásban jeleskedtünk Dánielvtárssal (alapozó – padlopon – párazáró – szivacs – lapok), de rengeteg félbemaradt befejezni valónk akadt még, mint a sufni ajtó és munkapad, fürdőszoba szigetelés, és persze nem maradhatott el a traktor tuning sem :) Aztán a rövidnadrágból hirtelen hosszú lett.
TÁJKÉPESLAPOK
És hogy ne csak a munka dandárjáról szóljon hangosan az ének, itt van néhány kép annak alátámasztására, hogy miért is szeretem én az őszt, amikor ugyan egy kicsit rövidülnek a napjaink és már teljesen más szögben süt a nap, mint korábban, aztán ekkora szárazság láttán még annak is nagyon tudunk örülni, ha éppen esik…
VIHAR ELŐTTI REND
Nem kell nagy jóstehetségnek lennem a megállapításhoz, hogy az idei szezon utolsó csodálatos napsütéses 20 fok feletti napjait élhettük át a múlt hétvégén Gombolyagon, amikor is folytatódtak a dolgaink a kinti és a benti vonalon egyaránt rendet kellett vágni. A kert már szinte téliesített állapotba került, de mindjárt kész a laminált padló projekt is, melynek köszönhetően a szépre takarított trónok is újra bekerülhettek a házba, így aztán pár huszárvágás mellett az áramtalanítás és víztelenítés marad a 2020-as programból, aztán jóccakát mondhatnám kudinócht!
AZ UTOLSÓ Ő(S)ZIKÉK
Szemmel láthatóan (mi mással?) kék az ég és zöld a fű, bár ez utóbbinak kissé ellentmond, hogy manapság belevetettem magam a bluegrass műfaj tanulmányozásába, ami szintén igaznak tűnik, de az egy másik sztori, tehát félretéve a tréfarépát azt hiszem, a képek magukért beszélnek, nehéz megállapítani, hogy a melyik a napfelkelte és a (kinézek közben a) naplemente, de napról napra korábban sötétedik és reggel egyre később kelünk, tehát nincs mese, vége van a nyárnak, az ősz az utóbbi időben már rendre elmarad, így aztán jöhet a zi-mankó!
ITT A VÉGE FUSS EL
És nem kellett nagy jóstehetségnek lenni, mert valóban hideg lett, igaz, hogy szép komótosan, de az idei esztendőre tehát bezárt a bazár, megjöttek a vakondok és az egerek, sőt, ha jól sejtem országosan és hetedhét határon túlról a büdösbogarak is, úgyhogy mi viszont lassan megyünk :) tavasszal felturbózva folytatjuk!
TÁJKÉPVÁLOGATÁS-2020
