Ismét az ősi latin mondást emlegetem, amikor a türelem – tornaterem jeligére harmadszor futottunk neki a Magyar Falu Program gépjárműbeszerzési pályázatának és láss csodát, vagyis láss Opelt, begördült a táborba a 9 személyes kisbusz, amit már olyan régen vártunk, hogy dalra fakadtunk és elénekeltük a Viva La Vivaro című fantáziát. Amint azt a beadványunkban megfogalmaztuk: „Táboraink lebonyolításához régóta dédelgetett álmunk volt egy 9 személyes kisbusz beszerzése, hogy minél gördülékenyebben juthassunk el kisebb-nagyobb csoportjainkkal a környék nevezetességeihez és a civil szövetségi partnereinkhez többek között Kalocsára, Hajósra, Hartára vagy épp a Szelidi-tóra. Sajnos a tömegközlekedés nem túl hatékony a környéken, hiszen a nyári a figyelmeztetés szerint 15 óra előtt ne menjen senki a napra, ehhez képest Gombolyagra pont ekkor jön vissza a Szelidi-tóról az utolsó menetrend szerinti járat. Az anyagbeszerzéseinkhez is segítséget jelent a kisbusz, hiszen naponta hordjuk a pékárút és az összes egyéb étkezést is a táborozóknak.” És mivel ezt sokaszorra jeleztük, ezért bíztunk benne, helyesebben persze csak titkon reméltük, hogy nekünk lehet egy ilyenünk és végül is lehetett. Ilyen jó járgánya még sosem volt az Alapítványnak, erre most vigyázni fogunk és akkor a következő 10 évre meg van oldva a gépjármű kérdés. Köszönjük a Bizottságnak, jó döntést hoztak!
VIVARO
