Jöttünk, láttunk, visszamennénk

A lila csoport és három felnőtt

két napra kívánt szép napot és kevés felhőt.

Kirándulni indult a csapat

készen álltunk: irány Gombolyag!

Nyár eleje volt, tűzött a nap fényesen.

A kisbusz befutott

felszálltunk rá lelkesen.

Sok mosolygó kisgyerek

utazni jaj de jó!

Szülők nélkül is lehet –

sőt ez benne a lázító!

Óvónénik, dadus néni

kössétek fel a nadrágot!

Jó a buszban dalolászni

és ereszteni az istrángot!

Hosszú az út, messze megyünk,

néha megállunk, pihenünk,

eszünk, iszunk, nevetünk…

Még egy kastélyt is megnézünk.

Végre odaértünk délre

pont finom ebédre.

Családias volt a hangulat

éhes egy gyerek se maradt.

Délután beindult a játék

mászóka, csúszda s száz még…

Labdázás, foci a füvön,

biciklizés külön-külön.

Mondtuk aztán: nézzünk be a faluba!

Így elsétáltunk néhány istállóba.

Láttunk tehenet, tyúkot, bárányt sokat

etettük is őket, s borzoltuk gyapjukat.

A szállásunkon este a teraszra ültünk,

mesefilmet nézve sokat nevettünk.

Aztán jött az éjjel, mikor

senki se volt fáradt

este kilenckor még

nem nyomtuk az ágyat.

Beindult a játék a jó kis párnacsata

csak nehezen csitult le a gyerekek hada.

Este mesélt nekünk az egyik ovistársunk

lecsukódott szemünk

s volt könnyű álmunk.

Másnap kitaláltuk, hogy kocsikázni megyünk,

egy szekér jött lóval, s kiscsikóval értünk.

Hátul zötyögve néztük a tájat,

s közben dézsmáltuk a cseresznyefákat.

Jaj, de hátunk mögött

egy nagy fekete dolog

takarta el a szépen fénylő,

aranyos napot!

Jött a vihar gyorsan

hiába siettek a pacik!

Szélvihar, eső, fázás: dermedtek a praclik!

De a házigazdánk

Botond apukája

Utánunk száguldott.

Gondoltunk is rája!

Így vissza a szállásra már autóval mentünk

és újra felmelegedve

visszatért jókedvünk.

Lassan, ebéd után pakolni kezdtünk,

lejárt az idő, haza kellett mennünk.

Na, azért még betértünk egy közeli reptérre,

láttunk repülőket, ahogy köröztek keringve.

Motorosok ugrattak akadályokon

tetszett a dolog, tapsoltunk is nagyon.

Az ovi elé ért a busz, már mindenkit vártak.

Volt nagy öröm, csacsogás, élményt mesélő szájak!

Szívesen gondolunk még ma is Gombolyagra.

Ez volt életünk két nagyon boldog napja.