Nem állatkerti mesék jönnek egy filmes adatbázisból, hanem egy turisztikai kedvcsináló, csak ilyen hülye címe van. Miközben odakünn dúlt a cudaridő én bevackolódtam a hosszú téli nappalokon a nappaliban és a video suliban a turista mégse szalámi órákon vettem részt 3 friss magyar alkotással, melyeket most megosztok veletek és egyúttal felhívom a figyelmet egy őszi programunkra. Úgy kezdődött, hogy egyszer csak felbukkant a spektrumon 2 magyar fiatal, akik érdekes sztorikat meséltek teljesen hitelesen, közben hihetetlen helyeken bringáztak, aztán kiderült, hogy ez nem vicc, hanem nagyon is komoly, amit végig csináltak. Ők voltak Ádám és Adorján és a Nincs visszaút című bringás útifilm, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, mert akarva akaratlanul 4 éves földkerülő útjuk során roppant fontos dolgokat boncolgatnak a srácok az élet különböző dolgairól. Ami engem nagyon megfogott, az a Fomo (fear of missing out – a kimaradástól való félelem), mely csupán kifejezésként új, de a mi időnkben is létezett, csak egy másik szinten működött a mobiltelefon nélküli világban. De ugyanezt a kérdést akkoriban is feszegettük, hogy mennyit hiányozhatsz az életedből, hogy ne maradj le semmiről vagy sok mindenről, tehát mennyi ideig leHECC távol, hogy nehogy lekésd a saját buszodat? Aztán a filmbemutatót követő egyik közönségtalálkozón a fiúk is elmondják, hogy mi ez az egész és hogy mit tanított számukra a folyton társaság vagy a végtelen magány vagyis kinek mit? Minden esetre köszönöm, ez egy különleges élmény volt és máris következett a másik ilyen vizuális kirándulás, még pedig a furcsa nevű Till Anilla és az ő 2550 című filmje, mely nem meglepő módon a teljes Kékkör kilométereinek a számára utal. Úgy kezdődik a film, hogy elbőgi magát az egyébként is kicsit furcsán viselkedő leányzó már a bemutatkozáskor, na ebből mi lesz? Aztán ahogy telnek és múlnak a napok és a kilométerek, úgy lesz egyre magabiztosabb, a film végére pedig szinte kivirul, de teljesen kinyílik és egy fantasztikus átalakuláson megy keresztül, ezt is szívből ajánlom mindenkinek. És végül jött a két Latabár meg a másik vagyis az egyik Kékkör és a pont a Zíre! Nem elfogultságból mondom, mert hogy lassan 20 éve ismerem, de Simonyi Balázs egy zseni és ezt sokadszor bizonyította. Az azonos című tévés sorozatban nem végig járja, hanem végig futja az OKT-t, de mindezt olyan nemes egyszerűséggel és elegánsan csinálja, mintha természetes lenne, pedig ez nem az. Ez egy roppant kemény fizikai igénybevétel, amire kevesen képesek, és miközben nem szívesen állna senki kamerák elé. Balázs viszont futás közben viccet mesél, verset mond, sztorizik és felkészülten mondja a magáét, mint egy idegen vezető. Ez volt a cseri a toppon, bár nem lepődtem meg az Ultra után már semmin, várjuk a folytatást! És hogy mi köze ennek hozzánk? Még semmi, de hamarosan remélem már lesz, mert őket fogom meghívni előadónak az őszi túrázós víkendre, mely a táborból indul és oda is érkezik és akkor most ünnepélyesen leleplezem magam: az IMBD magyarul egy tisztelgés, In Memoriam Balázs Dénes, földrajztudós, világutazó, számos ismeretterjesztő mű szerzője, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója előtt. Az ő emlékének szenteljük Zöldkör túránkat, melynek pontos részleteit hamarosan közzétesszük majd, ez a kép csupán egy délibábos illusztráció.
