Azt hiszem minden idők legintenzívebb táborozásán vagyunk túl! Az elmúlt húsz évben úgy emlékszem nyolc-kilenc edzőtábort szerveztem, de együttvéve sem történt ennyi minden, mint az elmúlt héten. Rögtön egy defekttel indítottunk, ahol a mentésünkre siető autót is menteni kellett. Volt két esés, ahol bebizonyosodott, hogy bizony kell az a sisak a fejre. Aztán volt fulladásos köhögő roham, hanyatt esés a lépcsőn, bokaficam vagy épp méhecske csípés, mert a név kötelez. Tüskébe lépés, mert természetesen mezítláb kell bújócskázni. Alvajárás, éjszakai motyogás... és olyan is volt, aki leesett az ágyról álmában. Aztán a vége felé volt, aki gyanúsan elcsendesedett. Mert egyébként általában csak kiabálva tudtak beszélgetni egymással, tisztelet a kivételnek. A végére aztán elfogytunk, elfáradtunk. Összességében jó volt, kemény volt, testet lelket megerősítő volt. A szülőknek köszönöm a gyors segítségeket, a sok gyümölcsöt. Azt is el kell mondanom, hogy még egyik táborozáson sem nevettem ennyit a gyerekek beszólásain, rafinált kérdésein, vicces viselkedésein. Elevenek, de tisztelet tudóak voltak végig. Feszegették néha a határokat, de csak humoros formában. Ennyi közösen eltöltött nap után ez természetes. (Reggeli bőségtál: párizsi, túrista, tojás, sajt, szalonna, paprika, paradicsom. Kovács Janó következik a reggeli kiosztásnál. Marika néni kérdezi tőle: Neked mit adhatok, mit szeretnél? Janó: "téliszalámit"! Matos Zalán nézegeti a Rózsa Sándor képeket. Kérdés: Ricsi bácsi, ez tényleg mind megtörtént Rózsa Sándorral?) Remélem ezek maradnak meg emlékezetükben, a sok nevetés és az együtt eltöltött szép gombolyagi napok, az esték, a szakmári edzések a Szelidi csobbanások! Gábeli Taminak és Marika néniéknek köszönöm a rengeteg törődést, segítséget, Klára konyhájának a finom ételeket. Hajrá Méhecskék! 
MÉHECSKÉK 2022
