Azért hagytuk nyitva ezt a könyvet, mert rájöttünk, hogy ameddig mi nyitva vagyunk, addig lesznek nyitott szívű zarándokok is, akik nálunk pihennek meg és ez mindig hordoz magában valami újat, izgalmat és sztorikat, mert ugye mindenkinek más és más a története. És ha már itt jártak, akkor biztos szívesen küldenek egy mondatos visszajelzést és akkor ezt itt hagyjuk így az oldal tetején és ezt a cikket fogjuk bővíteni folyamatosan, mert a dátum az tulajdonképpen nem annyira lényeges ebben az emlékkönyvben, jó5let? Lássuk! A képek a bejegyzések sorrendjében követhetőek…
„Kicsit nehézkesen és bonyolultan próbáltuk megközelíteni a gombolyagi szállásunkat, azonban Tamás profi telefonos útbaigazítása után odataláltunk és egy csodás kisugárzású meseszigetre értünk. Marika és Tamás mindent megtett, hogy mi a következő napot kipihenve, felfrissülve tudjuk folytatni. Köszönjük Marikának a sérülések ellátását és köszönjük a finom és bőséges vacsorát és reggelit! Fantasztikusan jó érzés volt nálatok lenni, még egyszer köszönünk mindent.”
Kontráné Judit és Hullárné Zsuzsa
„Guten Abend Tamas, nun melde ich mich aus Fajsz und möchte mich noch einmal für die schöne Zeit bei Marika bedanken. Ich habe gut geschlafen und das Essen war super. Ich werde die Herberge weiter empfehlen. Liebe Grüße an Marika, sie ist eine ganz besondere Person.”
Claudia die Pilgerin
Múlt héten egy különleges zarándok járt nálunk, mert hogy hamar kiderült, ő nem aprózza el a dolgokat. Budapestről indult egy héttel ezelőtt és Jeruzsálemig tervezi az 5 hónapos gyaloglást. Aztán utána néztem és kiderült, hogy Melinda egyszer már teljesített hasonlót, amikor az El Caminóra is itthonról indult, ez olvasható a bejegyzésében: „5 months, 5 countries, 4000 kms, Walking from Hungary to Spain, The best adventure of my life” Most pedig a Magyar Zarándokút posztjára bukkantunk: Három nappal ezelőtt Lábodi Melinda Gombolyagról indult Fajszra azután Bajára. Közel 30 kilométert tett meg gyalog, amikor a délutáni órákban hatalmas vihar és jégeső csapott le a városra. Alig talált menedéket. Mire biztonságba ért, teljesen elázott. Mégis szerencsésen megérkezett a bajai zarándokszállásra, ahol végre száraz ruhában, biztonságban tölthette az éjszakát. Tegnap pihenőnapot tartott Baján. A pihenés mellett jutott idő egy hosszabb beszélgetésre is, amelyből kiderült: az út eddigi legnagyobb ajándékát nem csak a csodás táj, hanem az emberek jelentik. Melinda mesélt azokról, akikkel eddig találkozott. Aludt már sátorban, munkásszállón, plébánián, hittanteremben, zarándokszálláson és olyan emberek otthonában is, akik korábban nem ismerték. Mindenütt szeretettel fogadták, étellel kínálták, szállást adtak neki, vagy egyszerűen csak biztatták néhány jó szóval… Melinda jól van. A hosszú gyaloglás és a nehézségek természetesen fárasztják, de a vihar sem tudta elvenni a kedvét. Ma reggel ismét vállára vette a hátizsákját, és tovább indult Mohács felé. Jeruzsálem még nagyon messze van.”
NYITVA VAGYUNK
