Eljött a számomra oly kedves nyári kikapcsolódás, feltöltődés ideje a gombolyagi nyaralás. Idén ötödik alkalommal vettem részt –idén rendhagyó módon 7-9 fős– baráti összejövetelen. A sohasem unalmas, csodás vidék, mint eddig mindig tette, elbűvölt nyugalmával, nyár deréki festői szépségével. E helynek természet közeliségét, egyszerű mivoltát szeretem. Szívet-lelket melengető, megnyugvást hozó környezetben töltöttünk el néhány napot vidám hangulatban, baráti körben. A napokat indiai jóga gyakorlatokkal kezdtük Marika vezetésével.
A tikkasztó meleg miatt a napi étkezések a színpadon megterített asztaloknál zajlottak. Házigazdánk, jó barátunk, Gábeli Marika szokásához híven ellátott minket minden földi jóval. Reggel, délben, este finom ételek, italok sorakoztak a tálaló asztalon. Arról pedig kedvünk és étvágyunk szerint szolgálhattuk ki magunkat. Sokat beszélgettünk, nevettünk, lustálkodtunk, játszottunk. A délutáni kávézás helye a „kisház” volt (Tami hamarosan elkészül majd a cégérrel). Esténként is ebben gyűltünk össze kis traccs- és biliárd partira. A tábori udvaron pedig, a ház falának árnyékban a pingpongasztalt is munkára fogtuk, ahol rengeteg egyéni és páros mérkőzéseket játszottunk le. Nagyon kedves barátnőm Gyöngyi, idén először jött velem Gombolyagra. Sok szépet meséltem neki az eddigi itt léteimről. Pihenésre, nyugalomra vágyott, mint mi mindannyian, magunk mögött hagyva a mindennapok rohanását, robotját. Ezen kívánságunk maradéktalanul teljesülni látszott.
Niki, a legifjabb táborlakó bevállalta, hogy az udvari mászó várat rendbe teszi. Minden nap hosszú órákon keresztül szorgalmasan dolgozott, fa rönköket, gerendákat, padlókat drótkefézett majd festett. Kitartását mindannyian értékeltük és természetesen munkája eredménye az ötödik nap végén magáért beszélt. Lajos lefestette a földszinti kazettás ablakok kereteit. Időnként hűs üdítővel, fitten tartó csokival kínáltam őt, hogy jobban menjen a munka.
Egyik délután a csendes pihenőt követően Kalocsára kirándultunk. A város sétáló utcáját céloztuk meg legelőször. Miért is? Hát a mindent elsöprő gigantikus, isteni finom fagyi miatt! Ennél álmodni sem lehet jobbat a hozzám hasonló édesszájú halandóknak. A fagyizás után még egy kis ideig sétálgattunk a környéken. Meghallgattuk a városháza harangjátékát, megnéztük a nagytemplomot, a szoborparkot, a belváros szökőkút terét.
Egyik nap hajnalban keltem, hogy rövid sétát tegyek a tábor környékén. A nap felkeltét, a madarak hajnali dalát, az álmos házőrzők távoli csaholását, a bogarak neszezését, fácánkakas rikoltását hallottam séta közben. Aztán egyszer csak megpillantottam a szántóföld szélén egy szarvas bikát, nem messze tőle egy tehenet. Úgy 50-70 méterre lehettek tőlem. Földbe gyökerezett a lábam. A szívem kalapált. A tehén hirtelen megugrott és fura vakkantó hangokat hallatva átszökellt az előttem kanyaradó úton, s bevetette magát a sűrű akácosba. Lassan, óvatosan kivettem a zsebemből a telefonomat, s a még ugyanott álló hímet lefotóztam. Épp időben, mert ő is megiramodott, követte párját. Eltűntek. Hűha! Nagy élmény volt. Utam felénél a tanyasi kutyusok felém rohanásáról most inkább nem írnék.
A Szelidi-tóhoz a hét közepén mentünk el. A rekkenő hőségben jó volt megmártózni a kellemesen simogató hűvös vízében. Minden nap szürkületkor támadni kezdtek a szúnyogok. Semmiféle kence nem riasztotta el őket attól, hogy lakmározzanak belőlünk. Marika előző évben pedig megígérte nekem, hogy beszél a fejükkel. Este 10 óra tájban aztán varázsütésre elillantak. Eljött a nap, amikor beindult a gombolyagi tábor „boszorkány” konyhája. Zsuzsi beavatott bennünket a házi gumicukorka és gyógy cukorka készítés rejtelmeibe. Egy éjszakán át hűtőben pihentek a finomságok, azután másnap a pocakunkban végezték rövidre sikerült életüket. Egy szuper csapattal idén is szép hetet töltöttem Gombolyagon. Köszönöm ezt Marikának, aki szakadatlan szeretettel, és nem múló lelkesedéssel folyamatosan gondoskodott jólétünkről! Szeretnék veletek jövőre ugyanitt találkozni! Janusch Bubrovszky Mónika
TI-TI-TÁ-BOROZÁS BARÁTOK KÖZT
