nem süt le ránk tüzesen, már elfelejtettük a hőkupolát, ső®t, mi több, az ősz is elmúlik mert hideg lett és hirtelen besötétedett mert visszaállítottuk az órát, ami mindössze annyit tesz, hogy téliesíteni kellett a kertet és a tábort is. Megkezdődnek a hosszú téli esték, vagyis a jövő évi tervezési fázis, de mindenekelőtt vessünk számot, mi történt velünk mostanában illetve inkább az elmúlt szezonban? Mint minden évben, ezúttal is Húsvét hétfőn indultunk és a tavaszi kerti rohanás után már májusban 3 esemény zajlott nálunk, sorrendben egy mindentől független rövidfilm forgatás (R.I.P. Nyakó Juli), aztán az éves pünkösdi pingpong bajnokság végül pedig az újjászerveződött Kéxerző (aka Bluegrass dalszerző) muzsikusok érkeztek a táborba. A spanyolok sikerével zárult, idén először 40 naposra nyúló foci-VB alatt sok csoport megfordult minálunk, a helyi szlengben szólva sok volt itt a gyüttment és közben megérkezett Bonifác, a kiscica is, aki időközben már nagymacska lett. 2 tételben érkeztek nemzetközi iskolás gyerekek a Puszta robotika táborokba, közben nem hagynak ki évet az életmódivatos nyugdíjasok, valamit a budaörsi Illyés képzősök szakmai gyakorlata is elmaradhatatlan. Szintén dupláztak idén az NMHH gyerekfilmes táborozói, nagy örömünkre visszatértek hozzánk az Országos tűzoltó motorosok és végül a Kód Teátrum is újra nálunk tartotta főpróba hetét. Miközben a már említett hőkupolák alatt kicsit megbuggyant a Szelidi-tó, majd 3 nap múlva rejtélyes körülmények között kitisztult, mert eltűnt a vélt kórokozó, a híradásoknak köszönhetően az ide látogató vendégekkel együtt. 20 év rövidfilmfesztivál szervezés után először fordult elő, hogy nem a fővárosban szaladgáltunk a nemzetközi vendégekkel az iskola kezdés tájékán, hanem egy csodálatos ősz várt ránk a kertben és a környéken, vadászmisével, iparos évzáróval, habár a felsős gyerekeknek tervezett túrát tavaszra kellett halasztanunk különböző okok és adminisztratív tötyörgés miatt. Dióhéjban ennyi, vagy is annyi, mert idén végre újra tele volt a dióhéj és az összes szemes gyümölcs, meg persze a tökök, a paprikák és a paradicsomok is, mert ugye nem mondhatjuk mindenre, hogy persze hiszen profik vagyunk, de annyi biztos, hogy marhajó a gilisztahumusz. A szállingózó zarándokok és a közben kirepült szárnyasok árnyékában a korántsem vicces helyi kutyakomédiát csak széljegyzetben említeném, mert állítólag minden megoldódik majd az ebösszeírással. Nagyon reméljük, mert az nagyban hozzájárulna, hogy mindenkit újra vagy esetleg először köszönthessünk a táborban egy boldog új évben jövőre!
EMLÉKKÖNYV
